Kislányként, miről álmodik az ember? A szőke hercegről, hatalmas esküvőről, gyerekekről és végül boldogan éltek míg meg nem haltak befejezésről… Azt viszont elfelejtik közölni, hogy az élet nem is olyan egyszerű, és nem csak megkapni kell, hanem megtartani is azt a herceget. És persze az sem árt, ha a megfelelő férfival teszed! Különben annak a kapcsolatnak záros időn belül vége lesz, és akkor a rózsaszín habosbabos boldogan élünk míg meg nem halunk álmok is gyorsan szerte foszlanak, és ott találod magad a fekete -fehér valóságban. Talán még úgy is érzed, hogy ez nem veled történik és ez csak egy rossz álom lehet. Pedig ez a való világ és voltál olyan ügyes kislány, hogy kifogtad magadnak a világban kallódó lelkek közül az egyik legelveszettebbet.
Persze Ő -a Nagy Ő -valamikor a tökéletes férfi volt számodra. Kedves, humoros, jó képű és ne adj isten de alkalom adtán még dolgozni is tudott, mert nem esett nehezére. Ha kicsit jobban szemügyre veszi akkor az ember, már sejthette volna, hogy mégsem olyan nagyszerű, mint amilyennek gondolja. De hát persze miért is kételkednénk, hisz nagy a szerelem, nagy az összhang, tehát ebből csak és kizárólag jó dolgok születhetnek. Végül születik is a csodás kis rózsaszín felhő közepébe egy pocakos kis angyal. Egy kisbaba. Tehát ott már a mi, bővül plusz egy fővel és így lesz a párosotokból egy család. Igen ám, csak amíg régen az emberek a családjukat hátrahagyva pusztán csak a kis kelengyéjüket vitték bele a házasságba, addig ma már viszik az egész családot. És így amit mi klasszikus értelemben családnak nevezünk -apa, anya, gyerekek -bővül egy anyóssal, egy apóssal, egy -két testvérrel, na meg persze ott a nagymama, a nagypapa, jaj és az unokatestvérekről illetve a haverokról meg ne feledkezzünk.
És hogy miért soroltam a család tagjai közé a haverokat? Mert valami különleges láthatatlan oknál fogva, nem csak a család, de még a haverok is teljesen természetes dolognak veszik, hogy beleszóljanak a Ti életetekbe, és elmondják, hogyan kell gyereket nevelni, hogyan kell élnetek, milyen az asszony, és hogyan is kell kezelni. Ezzel a legtöbb esetben nincs is probléma, mert egy talpra esett férfi, vagy nő csak legyint egyet, vagy bólogat, gondolva: “Jól van mondjad csak.” Az igazi gond ott születik, amikor ezek a kéretlen jó tanácsok, egy olyan gyámoltalan kallódó férfi agyába jutnak, aki képes ezeket fontolóra venni, és el is gondolkodik rajtuk. Na akkor kezdődnek az igazi problémák!
Érkezik anyuka, aki nyilván annyi gyereket felnevelt már és teljes mértékben tudja, hogyan kell nevelned a gyereked, mert ő is felnevelt jó párat, igaz, hogy mindegyik gyerek elmenekült otthonról, de az már csak részletkérdés.
Aztán érkezik apuka. Persze ő aztán tudja, hogy gyereket nevelni, dolgozni, háztartást vezetni, párkapcsolatot fenntartani a lehető legegyszerűbb dolog, hisz ő is mindezt végig csinálta nap mint nap, mellette egy kis maszekkal, igaz, hogy közben elvált, de hát az is csak részletkérdés.
Majd jön az ötödik a hatodik meg a negyedik haver, akit még barátnak sem nevezhetnénk, és kioktat, hogy gyereket nevelni és dolgozni is simán lehet, de a lényeg a munka és a pénz, az asszony meg csak hisztizik, mert otthon van és unatkozik, és ő mindezt nagyon jól tudja, és hallgathatsz rá, hisz igaz, hogy elvált, 50 évesen még nem volt egy állandó munkahelye sem, az anyjával él, és a gyereke sem látogatja, de mindez szintén csak részlet kérdés.
Persze hőn szeretet “szőke Hercegünk” gyámoltalansága lévén, inkább hallgat töketlen módon, mindenki másra, minthogy a párjával és a gyermekével foglalkozna. Így aztán megindul a lejtőn. Persze asszonyka sem buta, aki érzi, hogy probléma adódott a kapcsolatban, így kérdezgeti, de a válasz az az örökös: “Minden rendben, csak fáradt vagyok.” Na most mondom, ha ezt meghalljátok, akkor rohadtul nincs rendben valami, csak így egyszerűbb.
Részben nem akar konfrontálódni, illetve nem is tud konfrontálódni. Mert mondjuk ki: töketlen. Inkább saját magában örli a hallottakat, a történteket, minthogy kimondaná azt, ami bántja.. És ez az, ami a kapcsolatok nagy részét tönkre teszi. Nem merünk kimondani dolgokat, melyek fájnak, bántanak minket, hanem inkább magunkban tartjuk, mert vajon a másik fél mit fog szólni hozzá? Van, hogy pont ezek miatt a dolgok miatt kerülsz két tűz közé, mert a család egyik tagja a párodat szidja, a párod pedig a család ugyanezen tagját szidja, ahelyett, hogy szembe állnának egymással és megmondanák a problémáikat. Ez is mit eredményez? Nem e két fél közötti feszültséget, hanem a te kapcsolatodban üt rést.
Másrészt pedig, az a drága jó anyuka, aki annyira szépen felnevelte a kicsi fiát, pusztán csak egyetlen dolgot felejtett el megtanítani neki, hogyan kell családban élni és létezni. Talán ha valakivel családalapításra adod a fejed, akkor ez az egyik legfontosabb, hogy egyeltalán képes e rá. Mert záros határidőn belül kiderül, hogy nem.. Tulajdonképpen családi közegben életképtelen… Az ártatlan kérdéseket, melyek puszta érdeklődések a hogyléte és a napja iránt, támadásnak éli meg, számonkérésnek. Holott egy teljesen természetes dolog, hogy valaki napja felől érdeklődünk, pláne ha fontos a számunkra. A gyermekünk apja, pedig jobb esetben fontos. Az anyagi kérdéseket már nem is említve. Mert az egy dolog, hogy hét lakat alatt őrzi a pénzét, mintha minden egyes pillanatban attól rettegne, hogy egy piti kis tolvajt vett el feleségül, és bizony az a piti kis tolvaj egy szép napon, kémeket megszégyenítő módon átküzdi magát a kutyákon, a zárakon, és eltulajdonítja mindenét, majd lelép. Nyilván csak a pénz miatt szült neki gyereket, és minden más mellékes. Ebből kiindulva azon már meg se kell lepődni, hogy életed párja, gyermeked apja, aki elvileg a társad, és elvileg együtt éltek, elvileg együtt döntetek, egyik napról a másikra bejelenti, hogy ő bizony siet, mert pár órán belül vásárol egy motort. Mint az előbb annyiszor említettem, tehát csak elméletben van minden, a te kis fejecskédben. A gyakorlatban bizony az a nagy büdös helyzet, hogy van Ő, Ő meg Ő. És vagy Te és a gyereked. Igen. Nem a gyereketek, a Te gyereked. Hisz te szülted, te akartad. Az már mellékes, hogy senki nem tartott pisztolyt a fejéhez, amikor eldöntötte, hogy akarja azt a gyereket, de akkor is kizárólag csak Te akartad.
Ekkor érkezik a felismerés, hogy ugyan, miről is beszélünk, miről is veszekszünk, hisz elvileg két ember akik szeretik egymást nem vágnak ilyeneket a másik fejéhez… Majd kiderül, csak úgy egy mellékesként megemlítve: “Jah, én már nem szeretlek.” Te pedig csak nézel ki a kis rózsaszín habosbabos felhőid mögül, hogy miről beszél. Hiszen eddig semmi gond nem volt. Majd szó szót követ, és lassan kiderül, hogy már régóta nem érzi. “Jah, hát csak azért mondtam, mert te is mondtad, de amúgy nem szerettelek.” Bammmm…. És a mesevilágod, a szép kis életed, ami nem is volt annyira tökéletes, mint ahogy azt kislányként gondoltad, de a maga nemében számodra az volt, most darabokra tört szét. És miért?
Mert egy töketlen volt, aki képtelen volt bármily fajta/ nemű konfrontációra, és mert fontosabb volt az, hogy mit mondanak mások. Mert kéremszépen koránt sem az a lényeg, hogy én mit szeretnék, ugyan már, az a lényeg, hogy mindenki más tudja, hogy Te mit szeretnél, és azt majd Ők megmondják, hogy Te hogyan leszel boldog.
És ott ülsz egyedül, egy síró kisgyerekkel a nyakadban, és igen Te akartad. Te akartad ezt a gyereket, Te akartad megszülni, Te akartad felnevelni, és nyilván azt is Te akartad, hogy ebben a mai élhetetlen világban egyedül segítség nélkül nevelj fel egy gyereket. Mind Te akartad, hát tessék most megenni amit főztél.
“Szőke Hercegünk” pedig mossa kezeit, hisz Te akartad, Ő aztán nem.
Majd eltelik egy pár év, és a te “Szőke Herceged” örökbe fogad egy tacskót (újdonsült, fiatalabb asszonyka). És ahogy rájuk nézel, már csak a nevetés fog gyötörni, -hogy vissza tud tartani -nem pedig a fájdalom. Mert végülis a tacskó kapott egy “szép kis életet”, azaz az Ő élete, és van külön tacskókánk élete, kapott egy “nagyszerű kis családot”, és ami a legfontosabb, egy ex feleséget, aki folyamatosan jelen lesz az életükben, a közös gyermekből adódóan, és akire mindig is féltékeny lesz. És látod az okát is, hogy miért. Mert egy kis tacskó. Egy ostoba, butuska kislány, aki még nem tudja felmérni azt, hogy vannak dolgok amik értékesebbek a bulizásnál és a haveroknál. És így keserítik meg majd egymás életét, neked pedig EZ lesz az elégtételed. Az, hogy Te jobb vagy, mint ők ketten együtt véve. Mert míg ők ketten együtt nem tudják létrehozni azt amit akarnak, addig Te egyedül, egy gyerekkel az oldaladon is eléred.
A”Szőke Hercegünknek” pedig köszönjük szépen a részvételt, élhet boldogan tovább Tacskókájával, míg az őrületbe nem kergetik egymást… Mert a lényeg úgyis a Tiéd lett, a gyermeked. 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: