A minap egy barátnőm hívta fel a figyelmemet egy közösségi portálon tett bejegyzésre. Egy hölgyről szólt, aki leírja a mai párkeresésben tett észrevételeit. Hozzá teszem azon bejegyzések, újságcikkek, blogok, melyek ebben a témában születnek mindig megmosolyogtatnak. Az emberek megtapasztalnak valamit, és azt a saját igazságukra átformálva leírják, mondván: “Ez az igazság!”. És persze közben ujjal mutogatnak mindenkire, ahelyett, hogy saját magukba néznének.
Temérdek írás, melyben vagy a férfiak, vagy a nők azok, akik mindent elrontottak. Mindegyik nem mutogat egymásra, vagy épp a saját maga nemére. Vannak, akik kiváltképp jól tudják, hogy mit ronthattál el Te a Te kapcsolatodban, mi a jele annak, ha vége a Te kapcsolatodnak, és honnan tudhatod biztosan, hogy a Te párod szeret e. Miért akarunk más észrevételei alapján élni, és miért akarunk mindent úgy csinálni ahogy az interneten vagy esetleg a közösségi portálok egyikén megírták? A Te életed, a Te párod, a Te kapcsolatod! Vagy épp miért az internettől várunk választ arra, hogyan találhatunk párt magunknak? Ez kissé olyan, mintha könyvből akarnánk gyereket nevelni. A gyerek sírni kezd, mire anyuka: “Várj, várj, anya mindjárt kikeresi a könyvből, hogy mi a gond!” Szerintem az a gyerek előbb megunja a sírást, minthogy anyuka rálelne a könyvben a megoldásra. Ahelyett, hogy a gyermekére figyelne, a környezetére és az okokra, melyek kiválthatták a sírást.
Egy kapcsolatban vagy épp a párkeresés fázisában is ugyan ezt kellene tennünk. Figyelni! Elsősorban magunkra, majd a közvetlen környezetünkre. És megtalálni a hibát! Itt persze nem arra gondolok, hogy miért mindig a rossz embereket vonzom be! Mert erre van egy csodás cikk, ami tökéletesen kifejti, hogy vajon miért nem tudsz rendes kapcsolatot felépíteni, és miért mindig ugyanazokat a férfiakat/nőket vonzod be. Akkor azt kell elolvasni! A google kb. 40 lehetséges verziót ad ki találatként, amiből nyugodtan lehet szemezgetni. Én a saját hibáidra gondolok! Mert tökéletes ember nincs és nem is létezik. Mindenkinek van hibája. De mégis valami különös oknál fogva úgy érezzük, hogy igenis, majd az internetről megtanulunk mindent. És amikor már mindent megpróbáltunk állunk érthetetlenül és bámulunk magunk elé, hogy mindent megtettem, de mégsem sikerült. Vajon miért nem? Hát azért nem, mert minden egyes cikk, bejegyzés, egy megkeseredett ember “tollából” származik, aki otthon ücsörög a macskájával, és utálja a társadalmat, utálja a férfiakat/nőket, utál mindent és mindenkit, mert egy olyan elcseszett világban él, ahol valaki -aki nem ő -tönkre tett mindent, akár az egész női/férfi társadalom, és ezért az ő kapcsolata haldoklik, vagy épp ezért nem talál párt. Nem saját maga miatt, nem a környezete miatt, azért mert a társadalom egyes tagjai elszúrtak mindent! Holott lehet, ha inkább magával foglalkozna és nem másokat hibáztatna a saját szerencsétlenségéért, még talán egyszer boldog is lehetne..
Én azon bejegyzéseket, azon cikkeket hiányolom, melyek valós megtörtént eseményeken alapulnak, nincsenek kivesézve, nincsenek átírva százszor, nincsen benne semmi, ami másra mutogatna, pusztán egy valós, megtörtént esemény, feketén fehéren. Mert ezek azok a történetek amiket igazán érdemes végig olvasni. Nem tanácsokat osztogat, hanem csak elmeséli a történteket. Érdemesebb elolvasni, s talán az emberek is átgondolva tanulhatnának belőle. Ahogy a mondás is tartja: “Okos ember más kárán, a buta pedig a sajátjából sem okul.”
Ezért is született meg ez a blog, hogy az oktatás fázisait kihagyva, kissé ironikus, olykor szarkasztikus köntösben olyan történeteket olvashassunk, melyek valóban megtörténtek az életben.
A jövőben 10 kendőzetlen igaz történet fog következni, melyek magukba foglalják a társkeresés és a kapcsolatok örök dilemmáját.
Kommentek